Malcom Gladwell a Kivételesek című könyvében azt a kérdést járja körül, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki a saját szakmájában átlagon felüli sikereket érjen el. Az egyik válasza az volt, hogy az adott témát legalább 10.000 órán keresztül kell gyakorolni, és akkor a csúcsra érünk benne. Mint később kiderült, ez egy légbőlkapott szám volt, és a kutatás maga is hagy maga után kívánnivalót, de mégis érdekes a kérdésfelvetés, hogy mi kell ahhoz, hogy a szakmánk csúcsára érjünk.

Ehhez kapcsolódik, hogy a HR területén az egyik legizgalmasabb kérdés az, hogy hogyan tudom a lehető legkisebb idő-, és energiaráfordítással a lehető legbiztosabban megállapítani egy jelölt tudásszintjét valamiben. Folynak a próbálkozások ennek a módszernek a megtalálására, de kézzelfogható eredmény még nincs. Eszembe jutott erről egy régi tanáromnak egy gondolata, amit azóta is sikerrel alkalmazok egyfajta sorvezetőként ebben a témában is.

Azt mondta, hogy egy szakembernél nem az időt kell megfizetni, amit egy adott probléma megoldásával tölt, hanem a tudásának a mélységét. Pl ha az autóm lerohad az autópályán és kihívok egy szerelőt, aki a megfelelő helyre egyet koppint a kalapácsával és a lerobbant autó elindul - ne fanyalogjak, hogy drága volt nekem az a kalapácsütés. Fanyalogjak akkor, ha úgy kezdi: nézze, az Ön autójának lehet a baja A, vagy B, vagy C, most kipróbáljuk, melyik lesz a megoldás. Szerinted melyikük kérhet többet a munkájáért? Időben biztosan a második foglalkozik az autóddal többet. Elárulom a megoldást, bár sejtheted: a kalapáccsal koppintós munkája majdnem bármennyit megér. Az opciókat kínálós munkája közepes árszínvonal lehet maximum, illetve ha rossz opciót javítana meg, akkor az alacsonyba kell, hogy tartozzon, mert ugye vegyük hozzá az extra gondot és költséget, amit a második (vagy sokadik) extra javítással okoz majd.
(A példában feltételezve, hogy az áraikat a teljesítményük, és nem a marketing befolyásolja.)

Én mindig keresem a mesteri szintű embereket mindenben. A barátaim jól tudják, hogy tőlem érdemes kérni jó fogorvos, ügyvéd, autószerelő, stb ajánlását, mert tutti jó embereket fogok ajánlani. (Naja, ez egyben szakmai ártalom is.) Ha pedig olyan szakemberrel találkozom, aki egy kérdésemre találgatni kezd, akkor inkább elbúcsúzom tőle és megkeresem-kivárom az igazit. A kókler javítása ugyanis sokkal drágább lesz.

Gladwellnek tehát nem volt igaza a 10.000 órában - sem a számban, sem a megközelítésben: önmagában a tevékenységgel eltöltött idő nem számít. Kell mellé egy szakmai igényesség, egy múlhatatlan kíváncsiság, ami problémamegoldásra, elmélyülésre sarkall. Egy tanulság levonható azonban az ötletéből: a szakmád csúcsára sok-sok gyakorlás után juthatsz el. És a gyakorlás sosem vész kárba.