Félreértettük a ludditákat, és az örökségükről érdemes beszélni a most éppen zajló modern ipari forradalom közepén. A luddita lázadókat más néven géprombolóknak hívjuk. Ők voltak azok a textilgyári munkások a XIX. század elején Nagy Britanniában, akik a nagyarányú gépesítés ellen felléptek, és gépellenes harcaikkal harcaikkal mai értéken számolva körülbelül 2 millió fontos veszteséget okoztak a brit iparnak. Pedig voltaképpen, még ha meglepően is hangzik, nem a károkozás volt az elsődleges céljuk. Küzdelmeik nekünk, ma élő leszármazottaiknak is hordoznak tanulságot és gondolkodnivalót - a robotkorszak hajnalán.

Az 1800-as évek elején lángokban állt Nagy Britannia. A gőzgép feltalálása után a gyártulajdonosok ekkor ruháztak be olyan nagy termelékenységű textilipari gépekbe, amellyel a gyárak hatékonyságát és a megnövelt eladásokból származó profitjukat jelentősen növelni tudták - és ezzel a kézi szövéssel foglalkozó emberek munkájára nem volt többé szükség. Joggal gondolhatjuk, hogy ezen háborodtak fel annyira, hogy a gépeket ellenségnek tekintve géprombolási felkeléseket robbantottak ki.

Pedig nem így volt. Ezek a középosztálybeli, viszonylag jól élő mesteremberek elfogadták a gépesítést, de ragaszkodtak volna hozzá, hogy a gépekkel megtermelt profitot emberközpontúbban osszák el, hogy a gyárban dolgozó munkások is tisztességesen meg tudjanak élni a fizetésükből. Ma már tudjuk, hogy nem jártak sikerrel - és a sikertelen tárgyalások torkolltak végül a gépek rombolásába. A felkelések leverése után a gyári munka alacsonyan fizetett, embertelen körülmények között végzett, lelketlen feladattá alacsonyodott: pont az történt tehát, ami ellen küzdöttek.

Azóta eltelt kétszáz év, és ott tartunk, hogy egyes kutatások szerint a ma ismert munkakörök körülbelül felét 5-10 éven belül automatizálni lehet. És nemcsak a gyári munkásokét: ez a helyzet érinti például a könyvelőket, a jogászokat, a HR-eseket, a logisztikusokat, az autóvezetőket, de még akár az újságírókat is. Vajon fel vagyunk készülve erre?

Illetve talán ennél is fontosabb kérdés: ezúttal leszünk-e annyira okosak, hogy a ludditák követeléseit megértve emberi módon vezessük át a változásokat?

(Köszönet az inspirációért: [Luddites have been getting a bad rap for 200 years. But, turns out, they were right] (https://qz.com/968692/luddites-have-been-getting-a-bad-rap-for-200-years-but-turns-out-they-were-right/?utmcontent=bufferd8f85&utmmedium=social&utmsource=facebook.com&utmcampaign=buffer), és [When Robots Take All of Our Jobs, Remember the Luddites] (http://www.smithsonianmag.com/innovation/when-robots-take-jobs-remember-luddites-180961423/)